Legfrissebb hírek

Párterápia Budapesten és Szigetszentmiklóson

Budapesti praxisom után már Szigetszentmiklós központjában is elérhető magánrendelésem.

Bejelentkezés: +36 30 374 7495
_________________

VÉLEMÉNYEK - ÚJ!
_________________

Új cikkekkel bővült az oldal!

  • Unod, hogy a pasik folyton prédának tekintenek? Netán komoly kapcsolatra vágysz, mégis egyéjszakás kalandokba sodródsz? 
  • Bosszant, ha a Kedvesed más nőket is megnéz? 
  • Pénzügyi gondok terhelik a kapcsolatotokat? 
  • Ötleteket keresel, hogy mivel lephetnéd meg Kedvesed Valentin napkor?
  • Netán egyszerűen csak rátok fér egy kis "tavaszi nagytakarítás"? 

Az "Írásaim" rovatban hasznos tanácsokat találhattok, amelyek segíthetnek a párkapcsolati problémák megoldásában.

Kapcsolat
an image
Budapesten:

A belvárosban rendelek.

Szigetszentmiklóson:

Szigetszentmiklós központjában is elérhető magánrendelésem.

_________________

VÉLEMÉNYEK - ÚJ!
_________________
Bejelentkezés: +36 30 374 7495
e-mail:
geistk@freemail.hu


Geist Klára írása


Számos bölcsességet és közhelyet elmondtak és leírtak már a tartós kapcsolat titkaként. Szenvedély, közös érdeklődés, törődés. Pedig ezek, mind csak részei a tartós kapcsolatnak. Mik lehetnek hát az alapok?

Végre, olyan megfigyelésre jutottak a kutatók, ami nagyon közel áll a harmonikus kapcsolatban élők tapasztalataihoz, hisz hétköznapjaik része. A többiek előtt pedig érdemes felfedni a titkot, tudományos tapasztalatokkal is alátámasztva.

Nincsen recept. A tartós kapcsolat napról napra gyakorolt viselkedéselemekre épül. Szerencsére ezek tanulhatóak. A legtöbb kapcsolatban 2 – 3 év elteltével, csökken az elégedettség és a szenvedély hormonkoktéljának kimerülésével hanyatlik, majd véget ér a kapcsolat. A hosszútávú párkapcsolat megőrzésének kulcsa – a kedvesség és odafordulás. Mit is jelent ez?

A üzenet világos: Ha tartós, elégedett kapcsolatban akarsz élni, akkor gyakorold a kedvességet, mert az harmóniát teremt a kapcsolatban. Ha pedig odafordulsz társadhoz megélitek, hogy milyen értékesek, érdekesek vagytok egymás számára.

A kedvességről gondolkodva, sokaknak a „szeretetnyelv” jut eszébe, pedig nem az ajándéktól vagy érintéstől függ a kölcsönös gyengédség. A kapcsolat gerincét inkább az érdeklődő odafordulás, törődés adja, az a légkör, amit a pár tagjai napról napra megteremtenek a kapcsolatban. Az ajándék, érintés, intimitás, jó szex, ennek csak következménye.

John Gottman és Robert Levenson kutatók 1986-ban a Washington University-n felállított „szerelmi laboratóriumukban” friss házasok párkapcsolatát vizsgálták. Megkérték őket, hogy beszéljenek viszonyukról, találkozásukról, konfliktuskezelésükről és emlékeikről. Közben elektródák közvetítették élettani működéseiket ( vérnyomásukat, szívritmusukat, verejtékezésüket.) Ezután hazaküldték a párokat és 6 év múlva vizsgálták őket újra.

A korábban mért élettani mutatók szerint, a párokat 2 csoportra osztották a kutatók „ mesterekre” (masters ) és „rombolókra” ( disasters ). Mint kiderült, a korábban mesterek közé sorolt párok, 6 év után is boldogan éltek, míg a rombolók, boldogtalan házasságukban sínylődtek vagy elváltak.

Mi lehet a különbség? Az romboló párok – bár az interjú alatt látszólag nyugodtak maradtak – élettani mutatói nyugtalanságot, idegességet jeleztek. Több ezer pár 6 éven túli vizsgálata alapján, Gottman megállapította, hogy minél nyugtalanabbak, idegesebbek egymás mellett a pár tagjai, annál inkább megromlik hosszú távon a kapcsolatuk. Mindenki nyugalomra vágyik, felnőttkori tartós kapcsolatában.

Lélektani értelemben ez mit jelent? A partner környezetében megélt nyugtalanság, állandó stresszforrás a hétköznapokban, amitől a szervezet, harcoló vagy menekülő ( fight – or – flight ) üzemmódra kapcsol. Amikor a kapcsolat pozitív aspektusairól beszéltek a pár tagjai, akkor is tartottak partnerük kritikájától és felkészültek a támadásra. Ez az növeli az egymás iránti agressziót a kapcsolat mindennapjaiban.

A „mesterek”, akik nyugodtak egymás mellett, követik egymás mondanivalóját és értő odafordulással viseltetnek egymás iránt. Itt nem kellett támadástól tartani. Mivel a hétköznapokban is szabadon áramlanak érzelmeik, több a melegség és meghittség, a konfliktusokat is hatékonyabban rendezik ebben a légkörben. Nem kell sérüléstől tartani és adott a békülés lehetősége.

Gottmann 1990 – ben, 130 párt hívott meg egy panziószerű helyre, amit szintén a Washingtoni Egyetemen rendezett be. Pihenés közben akarta megfigyelni, hogyan jelenik meg a partnerek közti meghittség és szeretet.

A párok miközben szabadidejüket töltötték, különböző közeledési lehetőséget kínáltak egymásnak, amikor odafordultak partnerükhöz, valami miatt. Az ilyen „nyitási” próbálkozásokhoz való viszonyulás, odafordulás befolyásolja azt, hogy az évek során a kapcsolat fejlődik vagy sorvad.

Ha valamilyen megszólításra, pl. „ Nézd azt a szép madarat! „ a partner félbehagyja pl. az olvasást és odafordul párjához, netán néhány szót váltanak, az egyszerűen annyit jelent, hogy figyelmet, érdeklődést tanúsítanak a másik iránt.

Ez az „odafordulás” vagy „elfordulás” befolyásolja hosszú távon a párkapcsolat fejlődését. A vizsgálat után, 6 év múlva, azok a párok éltek együtt, akik a meghittséghez vezető, kölcsönös figyelmet, odafordulást megadták egymásnak. Kielégítve ezzel egymás érzelmi igényeit.

A tartós kapcsolat egymás melletti nyugalomra, kölcsönös elismerésre, egymás iránti érdeklődésre és dicséretre épül. Egymást megnyugtató légkörben a konfliktusok is máshogy rendezhetőek. A romboló kapcsolatban, egymás hibáinak felhánytorgatása, támadás és kritizálás a folyamatos stresszforrás. A konfliktus parttalan és nem tudják egymást megnyugtatni. Ez károsítja az intimitást is.

Ráadásul öngerjesztő ez a negatív spirál. Aki a partner hibáira fókuszál, elmulasztja a pozitív jelek 50%-át és akkor is hibát lát, amikor nem lenne oka erre.

Az elfordulástól , figyelem hiányától a partner értéktelennek és láthatatlannak érzi magát a kapcsolatban. Erősödik az önvád és romlik az önbecsülés, a szeretet és meghittség eltűnik a kapcsolatból.

A kedvesség és odafordulás a tartós kapcsolat összetartója. Öngerjesztő folyamatként hat. Minél inkább szerethetőnek és elismertnek érezzük magunkat, annál több kedvességet és figyelmet adunk, főleg a számunkra fontos embereknek.

A „kedvesség” nem tekinthető fix vonásunknak, „vagy van, vagy nincs” alapon. Tanulható és gyakorolható viselkedés. Természetesen, bizonyos személyiségvonások, pl. az „együttműködési készség”, „lelkiismeretesség” erősítik. Minél többet tapasztaltuk gyermekkori családunkban, környezetünkben, annál inkább rendelkezünk vele. Aki nem ennyire szerencsés, az párkapcsolatában gyakorolhatja! Tükör reakcióként, partnered viselkedését is befolyásolja, így válik kölcsönössé.

A kedvesség nem a negatív érzelmek hiányát vagy elnyomását jelenti. Azt befolyásolja, hogy úgy fejezd ki dühödet, elégedetlenségedet, hogy az ne legyen romboló párodra nézve. Kerüld a kritikát és negatív minősítést.

Aki frusztráltnak, értéktelennek érzi magát egy párkapcsolatban, állandóan a negatív dolgokat monitorozza s így elmulasztja a pozitív gesztusok legnagyobb részét észrevenni. Általában félreérti partnere reakcióját vagy viselkedését, mert eleve rosszat feltételez, támadástól tart. Ez be is szűkíti figyelmét. Így működnek a „romboló” párok. A „mesterek”, pozitívan gondolkodnak önmagukról és párjukról, képesek arra, hogy partnerük érzéseiben és viselkedésében felfedezzék a jó szándékot.

Például, a párod késését tulajdoníthatod ismétlődő hibának vagy önbecsülésed megsértésének, a negatív légkörű kapcsolatban. Ha jó érzéseitek vannak egymás iránt, akkor feltételezed, hogy a körülmények miatt késett, nem azért, mert Téged semmibe vesz. Ha a pár tagjai pozitívan értékelik egymást és jó a mindennapi légkör, az még a konfliktusok élét is elveszi.

„Néha a helyes viselkedés is balul sikerül. Érdemes a szándékot értékelned” – mondják a kutatók. Hiszen senki nem akarja önmagát „rossznak” érezni.

Az odafordulás, nem csak a hétköznapi interakciókból áll, hanem az öröm, a jó hírek megosztásából is. Sok együtt élő párnál, a beszélgetések tartalma eltolódik a rossz hírek, bosszúságok, napi gondok megoldása felé. A „romboló” párok képtelenek együtt örülni. Ha jó hírt közöl a partner, pókerarccal reagálnak, gyakran a rossz légkör, féltékenység, versengés miatt is. Sok ilyen típusú kapcsolatban az egyik fél inkább legyengül vagy megbetegszik, mert csak így kaphat figyelmet a párjától.

Közhiedelem szerint fontos, hogy egymás mellett legyünk a bajban. A tartós kapcsolat szempontjából még fontosabb, hogy érdeklődést tanúsítsunk, amikor rendben vannak a dolgok. A közösen megélt öröm az egyik összetartó erőforrás.

Shelly Gable és munkatársai (2006) fiatal pároknál figyelték meg, hogyan reagálnak egymás jó híreire. Négyféle stratégiát különítettek el: passzív romboló, aktív romboló, passzív építő, aktív építő.

Például a párod közli: „Felvettek az iskolába!”

„Passzív romboló” viselkedés, a közlés figyelmen kívül hagyása. „ Nem fogod elhinni, velem mi történt tegnap…Ajándék pólót nyertem! „

„Passzív építő” reakció, ha a pár ugyan meghallja a közlést, de érzelmileg kívül marad. „ Nagyszerű, Kedvesem! „ – és visszafordul a számítógéphez.

„ Aktív romboló” megnyilvánulásnál, azonnal megkérdőjelezi a párja örömét: „ Biztos, hogy bírni fogod? Nem kerül túl sokba? „

A fenti három azonos a Gottman féle „elforduló” viselkedéssel. Romboló pedig azért, mert megnyugtatás helyett, aggódást kelt.

„ Aktív építő” , ha a pár teljesen a másik felé fordul és szívből örül . „ Nagyszerű, gratulálok! Milyen tárgyakat fogsz felvenni? „ Egyedül ez a viselkedés kedves és építő, odafordulás a partner felé, lehetővé téve, hogy együtt örüljenek és megéljék az élményt. A párok későbbi vizsgálata során, Gable arra az eredményre jutott, hogy csupán az odaforduló, „aktív építő” viselkedést gyakorló párok voltak képesek tartós kapcsolatra. Egyedül ez a reagálás biztosította a kapcsolat minőségét, elégedettséget és kellő intimitást.

A legtöbb kapcsolatban, 2-3 évig tart az elégedettség. Ez a szimbiotikus, „egymás bőre alá bebújós”, sóvárgós” szakasz vége, mely később a kapcsolat hanyatlásához is vezet.

A tartós kapcsolat két önálló, felnőtt ember összetartozása, akiknek megvan a saját élete is, ugyanakkor párjuk felé kedvességgel, érdeklődéssel fordulnak, napról napra. Értékesnek találják egymást. Ez a pozitív légkör segíti át őket a megoldandó élethelyzeteken, konfliktusokon és ez teszi lehetővé az közös örömök élményét is. Így alakul erogén zónává a teljes párkapcsolat.

A kísérletek leírását itt elolvashatja.